Lámpafény mellett egy komoly
kisfiú ül, valahol bennem.
T?n?dve keresem magam
a rövid munkaszünetekben.
Úgy érzem, isten itthagyott
minket. – Talán azért ilyen szar. –
Délutánra elkopik hitem:
de szeret?m megtart, marasztal.
Hazavár engem, beenged,
szerelme bef?ti a szobát.
Fogja kezeim, mosolygok,
?rzöm nehezed? mosolyát.
Legutóbbi módosítás: 2010.10.28. @ 07:53 :: Csillag Tamás