az ősz tarka rongyait
a tél gyűri meg
sápadnak a fények
fakulnak az árnyak
lassan kúszik
s eltűnik zizegve
haldokló avar alatt
mint feslett nő
lenge felhő csipkében
rám köszön a hold
felvillannak
halvány csillagfények
s e sötét díszlethez
a szél dúdol bús altatót
Legutóbbi módosítás: 2010.10.10. @ 20:37 :: Dobó Erzsébet
