Anyám jobb kedvében, csak úgy magának meg-megeresztett egy-egy éneket. Ha kérdeztem, mit, újra elénekelte. Míg kisebb voltam, ha kértem, úgy énekelt, hogy arcához nyomtam fejem s értettem a dallamot, szöveget. Leginkább korabeli slágerek, nóták szálltak ajkáról, átsz?ve a két világháború közti politikai szemlélettel.
Ilyenekre emlékszem:
Olaszföldön egy vonat megállott,
Tehervonat volt, foglyokat hozott,
Magyar fiúk szálltak ki bel?le,
Ruhájuk véres, rongyos és kopott.
Egy másik:
Turul madár sebes szárnyon
Által repült az országon…
Olyanokat is hallottam T?le, amelyekkel sehol nem találkoztam:
Amikor én még hozzátok jártam,
Magunkat láttuk minden virágban.
Nem volt a földön boldogabb nálunk,
Egymást szerettük, egymásra vártunk.
Persze, voltak vidámabbak is: Amíg agglegény vagyok, jól érzem magam…
Apám kedvence: Részeg vagyok rózsám, mint a csap, sörrel, borral teleittam magamat…
Nagymamáé: Udvarom, udvarom, szép kerek udvarom…
Ha valahol énekeltek, de ilyesmi nagy ritkán fordult el? velünk, mert lakodalomba sose voltunk hivatalosak, Anyám a többiekkel énekelt. A templomban a többiekkel énekelte az egyházi énekeket. ? tanított meg a Miatyánkra, az Üdvözlégy Máriá-ra…
Eljárt a temetésekre. Nagy átéléssel énekelte: Ments meg engem uram az örök haláltól… Ez a halotti ének, a t?zhalál látomásával, nekem is tetszik.
Anyám sokszor elszavalta Papvári Elemérné híres versét, a Hiszek egy Istenben-t.
Anyám halála után sírt fel bennem igazán, szívfacsaróan, az ajkáról sokszor felsíró dal:
Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki… Különösen fájón, mikor odaér, hogy „…minden nóta az én bánatomat zengi…”
Most, hogy e sorokat írom, élénken felzeng hallóidegeim húrján: „A virágot, amit adtam, tegye el emlékbe, majd ha fog a szíve fájni, vegye a kezébe…”
Lám, ma is el tudom énekelni a magam módján, amit egyszer megtanultam! Viszont nagyon úgy t?nik: más kor, más ízlés gyermeke lettem így; miközben kortársaim Zalatnai, Koncz Zsuzsa és a többi, általam nem hallottak énekén tomboltak, extázisban, számomra teljesen érthetetlenül elragadtatva.
Legutóbbi módosítás: 2010.10.11. @ 07:54 :: dudás sándor