saját fotó *
Sáros avar
Letépett mosolyom hever a sárban,
őszi falevél nyújt menedéket neki,
tócsából a tükörkép sikoltva néz rám
s rémülten takarja tágra nyílt szemit.
A hajnali köd már az utcákon hevert,
mint levetett rongyot dobtátok elém.
Az árnyékok sírtak a házfalakon,
hó is esett, most minden fehér.
Emberek jöttek, mint állatok, sorban,
mosolytalan arccal, tébolyult tudat;
a lincselő tömeg a ruhámat tépi,
rongyaim közt csak utánam kutat.
Az ítéletet már csöndben mondják,
hogy mától csak önmagad rabja vagy,
nálunk fellebbezésnek helye nincsen,
ha nem tetszik, hát akaszd föl magad.
Legutóbbi módosítás: 2010.10.24. @ 11:17 :: George Tumpeck
