ha hűvös visszhang marad
s koppan minden
őszinte szavad
s már csírájában elhal benned
a félénk gondolat
ha állni látszik a szótlan este
és a pillanat
könnyű fátyla
rezzenetlen
s minden mozdulat
megdermed
mi élni rezdül
becéző szavad
sem születik soha több már
elvetél
s magad
e néma jeges ürességnek
fagyott foglya vagy
csak állsz te is e jégidőben
dermedt rab
maradsz
m’ért
vonszolod
mégis
felém
halott
magadat?
Legutóbbi módosítás: 2010.10.29. @ 12:34 :: Gősi Vali
