álomba kerekült az éjfél,
nehéz dunna hasal testemen
– neszek a sarokban,
mintha lépnél –
érzékek csalfa erdeje
(elgurult kövek az ágy alatt
homályban lapítanak)
suttogva kérdezi a hárs:
hol ért a sötét, merre jársz?
de nem jön válasz,
csend csorog a kertre,
az éj csak oson egyre
(oly messze a tavasz
– polcomon gy?lik a panasz)
