A húgommal
egy t?r?l fakadtunk mi ketten,
édes gyermekgyökér,
emlék, gondolat…testes-kövér.
Er?t adva bennünk lüktetnek,
biztos irányt mutatva suttognak
Kécskének zamatos ízei,
elénk vetít?dnek
gyermekvarázsunknak képei.
Öreg nagyszül?k, a Szabolcska-park,
szánkban az olajbogyó fanyara,
tökmag roppant fogunk alatt.
A „sí-sí sárkányúr, sü-sü sárkány-út”
költött bugyuta gyermekmondóka,
bot- húzta útján le-fel
a Tiszához futkosva.
Folyón elúszó pöttyös
– apu- hozta – labdák,
a partról vigyázott reánk
ment?ladikjában klott-gatyás atyánk …
…kertben libák, bürgék, kutyák, macskák,
s a vihar el?tti csendben,
hajlongó, susogó jegenyefák.
A félig zárt spalettán
besz?r?d? fényben a porszemek
szivárványszín? lánca,
szemet vonzó tánca.
Harangszó szólt,
a játék vége, az est szava,
hazahajtott állatok nyakába’
csendesen szavalt
a bádog kolomp.
S mint apró szentjánosbogarak
a szénásszekér rúdján imbolygó
csöpp lámpafények pislogva égtek…
…az úton a tejért
a habos frissen fejtért
lábunk alatt a poros út,
házak falán a Hold settenked? árnya.
s fent a fehér Tejút.
Az égr?l mesélt
a Nagymedve csillaga,
földön a lehullott szénaszálak
rajzolt ákombákoma,
jószágok alatt a tiszta szalma szaga.
S várt az otthon édes illata,
színes varázslata,
házikenyér meleg-kerek
olvadt vajjal
– még most is érzem ízét,
és te húgom, ki itt élsz? –
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:08 :: Jampa drolma
