Köd telepedett az égre,
indulunk a temet?kbe.
Lábunk alatt csörg? avar,
f?, fa, virág halni akar.
Megyünk búsan, fájó szívvel,
régi álmok emlékivel.
Várnak-e ránk? Nem tudhatjuk,
de a szívünk megnyugtatjuk.
Hogy ott voltunk, láttuk ?ket,
t?lünk korán elmen?ket.
Láttuk ?ket, zörg? csonttal,
ny?t ruhákban, siralommal.
Szájuk mozdul, néma szóra:
– Imádkozni, de jó volna.
Hol hagytátok az imákat?
Földi lények, földi árnyak!
Hová lettek a zsoltárok?
Nincsenek már?! Csak virágok?
És a hervadozó ?szben,
reszketünk a temet?kben.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 11:56 :: Juhász Magda