Talán sosem vérzett még így a Föld szíve.
Vörös, iszapszerű színe félalvadtan festi
mellkasát a megteremtett testnek,
gyógyimákból kevés jutott a Földnek.
Az emberek pénzért könyörögtek, jómódért,
ingatlannak felmagasztalt ingóságokért.
Haszontalan haszonra vágytak és büszkén
fordítottak hátat a láthatatlanságnak, mert
a pénznek szaga van, fogása, teste kelletős –
minden félelmet legyőzni képes bűnerő,
ha másra szolgál és nem Istenadtaságra,
lelkünk köntösét – a testet – táplálja és vigyázza.
(Most szégyellem magam, amiért
hittem már én is, abban az öröklét.
Vajon ki hinné el nekem, ha mondanám,
mindannyiunk vétke, ami történt.)
Legutóbbi módosítás: 2010.10.17. @ 09:46 :: Kőmüves Klára
