…saját öcséd vagy.
Nem bántom benned a kölyköt,
a felnőttnek meg nincs mit mondanom.
Amíg ez tiszteletben áll,
a gyermek bömböl, rúgkapál.
Sosem hittem, de látom, mégis létezik,
hisz pillantásaidból néha rám köszön.
Még jó, hogy volt saját gyerekkorom,
Tudom, ha nyelvet öltene sem bánthatom.
(Mások mulasztása nem lehet a bűnöd;
Szót fogad a gyerek, ha felnőni te küldöd.)
Legutóbbi módosítás: 2010.10.03. @ 17:15 :: Kőmüves Klára
