Marthi Anna : Álom valóságot szimatolva

melyik erd?t vegyem célba?
hol sürgessem a szót a csöndre?
felolvasni ott, hogy van szépen
megírt,  s ki -tudva többet-
szólni mer; kirándulva befogadom
szavát szó követi, dalolva,
lábam is ugrálna, bennem n?ne
új erdei rendb?l, új csendre lel? lány…

 

melyik erd?t vegyem célba?
hol sürgessek szót a csöndre?
felolvasni ott a szépet,
mi megírva, – ki tud többet? –
szólni ki mer, többet ha tud – befogadom,
szó követi szavát, dalom,
lábam ugrál, bennem n?ne
új erdei rendb?l jöv?

lány, ki újabb csendre lel? …

 

 

Anna, drága,

egy kissé meger?szakoltam, tán meg is másítottam a szöveget, ami eléggé antivers/nyersanyag volt, mert szerintem csak “odacsináltad”.

Sokkal jobbat tud egy oroszlán, meg az önfegyelem…

 

(Jár a szám, mondom én…)

Legutóbbi módosítás: 2010.10.14. @ 13:38 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak