Teresa Salgueiro arcáról
a hold ismét a vízre ült,
cseng a fül bent, ráhangol
az éj, arcán szellemút:
éles szemnek gödrében,
élj lobogva láng,
van fénylő sötét,
mi túlvilágról ébredve itt talál,
akárha hintáról leszáll,”Te-lány”, Teréz!
bong harang-agyam, ő hívogat,
még döbbenettükör a köd,
áthat mégis e szép száj,
vékony íveken áthajol a lélek,
homlokán ér-rengeteg,
csúcsa könny, csupán egy csepp,
de más dimenzió…
ártatlanság vív az elmével,
legyen csak arcának íve, mi köt,
fonal se kell, elég ha
a hang sugárra bomlik, itt
dalban sűrűsödik mi snassz:
megérte a forma utáni vágy!
Legutóbbi módosítás: 2010.10.22. @ 22:15 :: Marthi Anna