– Sterbetz Istvánnak születésnapjára. –
Könyveid olvasva volt időkben jártam,
elmúlt vizek partján temelletted álltam,
s a székfűvirágos alföldi pusztákon
könyveid szavával vitt tova az álom.
Békési legelőn túzokokat láttunk,
mártélyi berekben vén őzbakra vártunk,
kunhalom tövében vadvirágot szedtünk,
s az áradó Tiszán mi ketten eveztünk.
Veled víttam párbajt a kivert bikával,
veled együtt láttam pusztuló tanyákat,
székicsér szemébe teáltalad néztem,
s darutáncot együtt figyeltünk a réten.
Szemed által láttam jegek hasadását,
végtelen síkságon hajnal pirkadását,
fészkelő rétisast és halászó gémet, –
valamennyi lassan múltbatűnő szépet.
Szemeddel látom már az alföldi pusztát,
a szíveddel érzem szíve dobogását, –
eddig léteddel halhatatlant tettél:
egyszervolt vadvizek őrizője lettél!
(Budapest-Sasad, 1981. október – 1982. november 2.)
Legutóbbi módosítás: 2010.10.08. @ 21:08 :: Nagy Domokos Imre dr.