Amikor még kicsi voltam,
És összetartott a felnövés illúziója,
Hej, de nagyon büszke voltam,
Leszek én még olyan hulla, mint akármely feln?tt!
De azokat, akik nagyok,
Mi férceli, varrja, tartja össze éjjel-nappal?
Az ablakon mér’ nem ugrál
Ez is, az is, ahogy szoktam, álmomban, ha félek?
Rejtély, s ezzel tele minden,
Bárkit kérdek, zavarában úgy tesz, mintha rajtam
Nevetne csak, a hülyéje,
S végülis – egyedül hagy a gravitációval.
Legutóbbi módosítás: 2010.10.31. @ 21:33 :: Petz György