Néhány morzsát asztalodról, Uram –
éhem enyhül; szememb?l, szívemb?l
ki nem törölhetlek.
Ha közük van Hozzád, bárkivel
egymáshoz közünk van: az ?rültet
megnyugtatjuk, haldoklót megmosdatunk,
vigyázzuk az él?t, hogy mi is éljünk,
és gondja legyen ránk is másnak,
ha Te messze lennél.
Tudod a szagok szomorúságát?
Kórházas, faggyús, öreg és vészszagot?
És a véres szemek könnyét, látod-e?
Fájdalom kerít el minden egyest,
és akinek nem fáj – szenved igazán
lélekkeres?n.
Legutóbbi módosítás: 2010.10.06. @ 19:28 :: Petz György