el?bb-utóbb fekete lesz;
megbarnul,
ellibbennek a színek,
elszíntelenedik,
kifakul,
milyen szép, színes is az élet.
aki istennel kezdi,
el?bb-utóbb beéri az emberrel is,
ez is csak fed?szerv,
mert kizárólag róla van szó,
de már neki is unalmas a megannyi én,
amúgy sem lírai költ?,
hát istenkedik, álszenteskedik,
valamire csak kilukad a végén,
amit aztán nincsen kire kenni.
én bemutatom az életet nektek,
nem ám csak úgy, elméletileg,
hát figyelem:
íme a béka kezem ügyében,
kezemben szike;
rögvest mutatom, hol is az élet,
figyelmesen nézni, ezt kérem:
ez még nem az élet,
csak csúszós zöld héja, mit lesegítünk;
mennyi izom!
még nem ez az élet,
kis köteg izmok,
ugrani most nem is tudna a béka;
de most, közelítünk:
a csont átvágás – szinte az élet,
itt a szíve, hogy dobog,
lássuk, mi is az élet –
a rángás már ahogy testen kívül is folyhat,
itt lesz, itt, ami élet, el?re szikével a célig!
vigyétek e b?zhödt dögöt innen!
engem csak az élet érdekel,
életöröm, nem a hullák.
Legutóbbi módosítás: 2010.10.13. @ 20:11 :: Petz György
