(Gy?r-Moson-Sopron megye, Rábaköz)
Kicsi falumra mikor visszaemlékezem,
Hol gyermekként csodás napokat tölthettem,
Rengeteg emlék el?tör, egyre csak tódul,
Nem szégyellem, néha a könnyem is kicsordul.
Orromban érzem még a kaszált rét f?illatát,
S hallom nagymamám szavainak dallamát –
Vigyázz kis unokám, vigyázz mindig nagyon,
bajod nem eshet semmi, azt biz` én nem hagyom!
Nagyapám muzsikája fülembe cseng még gyakran,
Vasárnaponként ebéd után felállt halkan,
S kopott, öreg heged?jén csak úgy sírt a nóta,
Jöttek is a szomszédok mintegy vezényszóra,
S daloltak együtt sok-sok vidám délután,
Jóles? pihenésként a robot után.
Mert ny?tték a drága földet rendületlen
S éldegéltek csendes, áldott békességben.
Nyugodt, szénaillatú falusi esték,
Az öregek házaik elé kiülve lesték
A forgalmat, s idegent mind ki arra járt,
Kitárgyalták falujuk örömét, baját.
Visszagondolva rezedaszagú kis falumra,
Rábaközben jár képzeletem újra meg újra –
A földek, az aratás, az aranyló kalászok,
Tehénfejés, istállók, takarmányszagú álmok…
Gyermekként tölthettem itt sok csodás nyarat,
A kis falusi ház képe örökre megmaradt,
S drága nagyszüleim emléke itt él bennem
A szívembe vés?dve, kitörölhetetlen.
Még ma is sokszor jár képzeletem e tájakon,
Hiányzik a falusi békesség, nyugalom.
?rült kapkodó világomban, nem tagadom,
Ifjúságom távolodó emlékeit siratom.
