amikor apám meghalt levágattam a hajam és nem festettem be többé
azóta a hold ezüst fénye körberagyog
s csak remélhetem hogy köre nem Van Gogh zilált zártsága
és nem apám szétesés elleni védekezése
de ezt az ember az út végén tudja csak meg a nagyonrosszulérzemmagam zihálásában
amikor az ajkaira szárad a szájában és teste minden üregében megalvad a vér
s erei a végs? feszülésben szétpattannak
túl sokan voltak és túl szegények
öccsük nyakára hurkot kötöttek
leengedték a kútba
de miel?tt vizet ért apám felfedezték ?ket
s a fiú Józseffé változott
olyanszegényekvoltunkhogykinéztükaszilvamagotegymásszájából
mit keresek itt a jól-ismert szobában?
éjjelente az ajtón tengervíz áramlott be
szörnyek úsztak körülöttem
hatalmas nyákos testükt?l félelem járta át
minden porcikám
az ágyra messzir?l ugrottam
és gyorsan befelé fordultam
mert úgy véltem szerencsésebb ha hátulról szúrnak le
mintha szemb?l közvetlenül szívbe döfnek
A tengerész fia Svambária nagy titkai
és a Lamb-fivérek Shakespeare-meséi tartottak életben
csak képzeltem a létezést
még semmit sem tudtam a hét f? b?nr?l
és arról hogy vannak további b?nök is
amelyek olyan sötétek hogy a szemérmes bibliaírók
említeni se merték ?ket
háromdimenziós interaktív házi mozink
itt játszott ezekben a fojtó szobákban
horrorfilmet és családi rémdrámát
kés? éjjelekig míg elt?nt tekintetek
tolakodtak át az ablak sövényén és rózsabokrán
hogy kilessék a hetediziglen-b?nök martalékait
néha évekig fel sem t?nik a szó szégyen
aztán valaki kimondja és más megismétli szégyen
elcsodálkozom létezik még ez a szó?
apám meghalt
és megértettem hogy a halálom elkezd?dött
Legutóbbi módosítás: 2010.10.05. @ 02:04 :: Püspök Lívia