ártatlan volt kabinablak s oly kerek
esküszöm neked kék volt a duna
ezernyi nátriumlámpa fényszilánkja rezgett
felhúrozott szívem mint bárka reng? teste
az égen csillag s keskeny hold-ruha
nem járt hajó hogy törje szemed tükrét
ártatlan volt kabinablak s oly kerek
hajó teste nem szeletelte kavarta a vizet
melyet nappal ezer acéltest vert szét
sima volt s a b?rödön víg szell? játszott
nem kergetett r?t felleget se rácsot
nem fogant megkötött e nélkül is a képzelet
várom hogy néma árnyú ajkadon mosoly
váltson fillérre minden panaszt komoly
ráncot ne véssen képünkre a végzeted
Legutóbbi módosítás: 2010.10.30. @ 19:50 :: Radnai István
