abba az immár idegen jelenbe.”
Bátai Tibor: Nincs mit kezdened (Szimultán II.)
már visszafelé élhetem
jaj a gyerekkor tükröz vissza
emlékeimmel boldogulok
de hol a szemüvegem
nem segít senki
a jelent átlépem s a múlt
és jöv? közötti szakadékba
pottyanok zuhanok mint áresés
leértékelt a szerelem
a tiszta ruha vasalt ágynem?
élesen látom jóska arcát
negyvenöt éve a sírban
fényképem sem maradt róla
mégis magam is olyan fiatal
vagyok leszek kérdés
melyet gerincem kérd?jele
mutat a hitetlennek
az ifjúságból egy pont
egy vessz? sem veszett el
csak a ködbe vesz? jelen
csak a jelen id? ne lenne
mert az fáj kizárólag
mint sérv kizáródva
elveszítem a rapid partit
szimultánt játszom korábbi
önmagammal ha valaha
létezett azonosság
hol a szemüvegem