Sipinek…
Ahogy a magzatvízben, a
melegben és biztonságban,
lubickoltam az uszodában,
lágy hullámok közt
hallgattalak, míg együtt
áztattuk magunkat,
néha érintkezve,
de csak érintőlegesen,
éppen hogy, alig,
mintha észre sem véve,
pedig sokatmondóan,
mint ajkad is a szavakat,
s lebegtünk a medencében,
én meg még a boldogságban,
és hittem, hogy van hitem
benned, belőled,
nem erőtlen, de tévedtem,
a vízből kilépve
dermedten, ázva, fogaim
koccantak, és arcomba
csapott a szél, pofonütött
térítőn,
mert az érintések
vad ütésekké váltak a
lelkemben,
s fájnak, mint a verések.
Vörösek szemeim is,
mert rajtuk keresztül folyt
ki minden kín.
2005.
Legutóbbi módosítás: 2010.10.05. @ 16:28 :: Rózsa Ibolya