stimuláló-szerek nélkül
vörös-bili fejemen
szent-aura ez nekem
kopott tudatom
mintha hajtana az akarat
stimuláló-szerek nélkül
vörös-bili fejemen
szent-aura ez nekem
kopott tudatom
láttalak hamuszín? arccal
fekete-parókával kedves
kebel-láncaid csörögtek
s szentségtelen-illatod
legyeket vonzott
s engem
szerettem magas homlokodat
hajókba-vizel? patkányok
semmit sem kímélnek
leginkább a szökött-hajnalt nem
papírfecnire festve
arcomon
belém botlottál – szegény
képregényh?snek hittél
egyszeri szilaj acélváznak
széthullni akaró hiteden
rossz lóra tettél velem (is)
gyenge hamupip?ke
gyors-paripás és p?re
hajnalok lenge szerelmese
nem találom fényképedet
hiába keresem
tudatomban
elillant a ma
kevés parfümillatot hagyott
a holnapot Giorgio Armanival
töltöm tele
hadd prüszköljenek a lányok
sz?k-kedves mosollyal
ágy-utcám szegletén
szeretem a fákat
nem beszélnek
elnyelik az ugató hajnalokat
az alkonyban meg zokognak
hogy elillant megint
egy rosszul lezárt nap
kedveseim ?k
a csönd félszeg ?rei
s mint a csipkésszél? medúza
minden zajra összeugrik
energia-töltött leng? uszályuk
kismillió karjuk
a fáradt es?s szélben
szeretem az arcukat
a kitapinthatatlant
sosem vágnám ki ?ket
messze még a hajnal
s ilyenkor dalolnak
boldog-öntudatlan
LSD nélkül
szétgurult könnyeimet szedem
a koszos úton
majd szétfolyok hirtelen
múló patakká válva
gondoltam
gyöngy terem a mélyben
s lemosnám a rájuk tapadt
ezeréves ragacsot
de csak gyökérdúcokra leltem
gyenge hangyaétkekre
tévedni emberi dolog
de visszafolyni nem tudok
dacolva a newtoni-alaptörvénnyel
farkaséhes lettem
kiapadhatatlanul
Legutóbbi módosítás: 2010.10.05. @ 09:33 :: Sánta Zsolt (flo)