Szeretem a csendet. A lelkem néma
hangzavar, visz a megtisztulásig.
Kicsordult zaj medrem hordaléka
visszhangzik csak egy hárfazsongásnyit.
Sajnálják is, kik nem ránthatnak kardot,
bölcsnek hitt elmék, sikolyhuszárok.
Párbajképtelen vagyok. Ordíthattok.
Visszacsendülök szótlanul rátok.
Hangjáték ez. Zsivaj. Hamis szólam.
Könnyelműn zizzen szalmavirág szóban
cirkusszá vált tenyérnyi porondon.
Csak a csendem féltem. Az örök létűt.
Hitem, vágyam, szavam. Az el nem évült
igazságot, míg magamban hordom.
Legutóbbi módosítás: 2010.10.25. @ 17:15 :: Seres László
