Kép: Horváth Piroska
Megszoktam a csendet és a hallgatást.
Az élet rövid pórázra fogott.
A nyakamra hurkolt kutyakötélen
visszaugatni én már nem fogok.
Néhány szó még, ha kiszakad belőlem,
kifényesített ünnepre szánom,
hogy meghallják, mikor szólok: Köszönöm!
S ha nem, akkor azt: Nagyon sajnálom.
Ez volt a sorsom. A köszönd, a sajnáld,
mit tőle kaptam és amit adtam.
Két szó. Csillagtáncot járatott velem
egy szál kötélen fenn egymagamban.
Nem vágyom oda, szédít a magasság
és istenként üvölt harsonátok.
Hazafelé tartok, míg lábam elé
lehullnak majd mind a kiskirályok.
Legutóbbi módosítás: 2010.10.29. @ 21:17 :: Seres László