Jó…embernek lenni, azt mondják Uram.
Mások kegyeit mégse keresem.
Hamis istenektől el nem ájultam.
Mi sokan vagyunk, ők meg kevesen.
Szót facsar a csend. Torz a dadogásuk,
kiskorúakkal ők nem vesződnek.
Földbe döngölnek, hogy alulról lássuk,
törpék csak törpe álmokat szőnek.
Már nem kellesz nekik, s észre sem veszed,
világot uraló éhes termeszek
zabálnak fel. Rend, hatalom elrettent.
Pedig rád hivatkoznak, benned látják
megbújva tehetetlenségük bábját
néma cinkosukként, míg élsz. Az embert.
Legutóbbi módosítás: 2010.10.09. @ 20:29 :: Seres László
