Szelíd szomorúságok
hegyorma hord
tágul a völgy
holt idők fényein
emésztő mélybe hullt
már a Napkorong
álomragyogás
a reményeim
Bekopog anyám
simogató kézzel
hozza a világ
átszűrt melegét
fáradt ujjai közt
kicsordult vésszel
tudja
ennyi öröm elég
hogy láthatom
s lángra kapok t?le
Naprafordulttól
könnyként felajzó
felhők árnya
hogy belehaljak közben
mint sose volt
kései harangszó
a korai
szomorúságba
Legutóbbi módosítás: 2010.10.02. @ 13:17 :: Seres László