Seres László : Ősz felé

2010.10.04. Seres László Vers 16
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Már leülök kicsit,

mellém hull a nyár.

Leveszi terhét

vállamról a sors,

mint az elnyűtt ruhát.

 

Nem rég jött,

már megy.

Ígér

s elhagy, mint a többi.

Keresztre feszülök velük

egy kőtömbnyit.

Nekem a tavasz, a nyár

olyan,

mintha ősz lenne

s végzetük lennék..

 

Mégis…

tudom, kínlódva

vinnem kell tovább mind.

Magamat és őket.

 

Fel a vesztőhelyig..

 

Legutóbbi módosítás: 2010.10.04. @ 18:57 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.