Tiszai P Imre : Féljük az időt

Nyomtatás

Még él a test, a szív – talán lassabban –

de dolgát tudva még fáradtan dobban,

még kér a test, de riad az akarat,

zátonyra fut a teremtő gondolat

Féljük az időt, rohan konok kéretlen

és már nem tartjuk számon a napokat

mint valaha az éveket, mert könnyen

meglehet, hogy a reggel majd nem virrad.

Még él a test, de ha jön az alkonyat

mosollyal nézünk vissza a tegnapra,

s ha jő az éj, nem élünk már álmokat

és nem vágyjuk magunkat a holnapba

Már csak emlék a rohanó ifjúság

és ha feltűnik volt szerelmünk arca

helyrezökken ez a felfordult világ,

nekünk fáj bőrét szabdaló sok ránca

Még él a test e mulandó világban,

még valamit akarunk, ma még vágyunk,

még létezünk minden mozdulatunkban,

de megértettük már, hogy nincs holnapunk