B?n és b?nh?dés…
A következ? héten Noémit hívatta Kolozsvári, az igazgató.
– Tegnap itt járt Kelemen Mátyás édesapja. Panaszt emelt ön ellen, hogy nevetségessé tette és megalázta a fiát az egész osztály el?tt.
– Tudja, hogy…
– Tudom, csúfolkodott. De az megengedhetetlen, hogy ön, mint tanár megalázzon egy diákot, f?leg az egész osztály el?tt.
– Nem aláztam meg, csak megpróbáltam felhívni a figyelmét, hogy…
– Többen is tanúsították. Megértem, hogy jó szándék vezérelte, csak tapasztalatlan. Ráadásul túllépte a hatáskörét. Egy ilyen nevelési probléma, egy ilyen konfliktus megoldása az osztályf?nök hatáskörébe tartozik.
– De az én órámon történt, s azonnal reagálnom kellett, mert…
– Akkor gondolja át, miként cselekszik, mert nemcsak Kelemen úr panaszkodott, hanem az osztályf?nök is. Az az osztály egy egységes közösség volt. Azóta két pártra szakadtak, s polgárháborús viszonyok vannak. Ez a hangulat pedig a tanításra is kihat.
– Abban az osztályban két hangadó volt. Az egyik Matyi, a másik Júlia. Eddig együtt jártak. Most, mint a szakított szerelmesek, gy?lölik egymást. Ez akkor is megtörtént volna, ha más miatt vesztek volna össze.
– Ez egy eshet?ség, de egyáltalán nem biztos. Viszont a mostani állapotot az elhamarkodott magatartásával váltotta ki. A tények magukért beszélnek. Adott egy diák, akit megalázott, s adott egy osztály, amely egységes volt, s most törés áll be. Mindkett? az ön tanári hozzáállásának a következményeként!
Hiába törölte meg a szemét, Patakiné azonnal kiszúrta, hogy sírva jött ki az igazgatói irodából. Miután Noémit végighallgatta, átölelte.
– Ez a diri kezd bedilizni. Adott egy kislány, aki izolálva volt, s most van baráti köre. Adott egy osztály, amelynek egy része kiáll mellette, fellázadva a gúnyolódók ellen, a „rossz vezér” ellen. Nem tett jót annak az osztálynak, hogy Matyi volt a hangadó. Ezek is tények. Már nehogy te ugrasztottad volna össze azt a szerelmespárt! Miféle kapcsolat az, amelyben ha megalázzák a párodat – legyen az igazgatónak és Kelemen Matyi apjának igaza – nem mellé állsz, hanem ellene fordulsz? Nem, az a kapcsolat már rég döcögött, és csak ez volt az utolsó csepp a pohárban! Csodálkoztam is Júlián. Nem az egyetlen osztály a suliban, ahol ilyen „pártok” vannak. Az én osztályomban is „ölik egymást” a rapperek és a rockerek. Csak ürügy kell hozzá. Már nehogy lelkiismeret-furdalásod legyen! És nézz szét a tanáriban. Két párt van. Az id?sebb generáció, a tekintélyelv?, melynek nem az igazgató, hanem az öreg Pécsi a hangadója, valamint a fiatalok egy rugalmasabb nevelés hívei. Mekkora itt a szakadás?
– Nekem úgy t?nik, hogy itt nem a biológiai kor a dönt?… – nézett Noémi Patakinéra.
– Ne nézd az ?sz hajamat! Holnap megyek a fodrászhoz, megfestem! Tudod mit? Ica vagyok! – nyújtott kezet. – Szervusz, Noémi!
– Szervusz, Ica. Köszönöm! – Lassan kezdte megszokni az id?s kollégák tegezését. Els? munkahelyén még a két igazgatón? egyike se volt negyven éves.
– Na, helyre billentél? – kérdezte Ica. – Vagy ebben a szünetben is megitatod az egereidet?
– Attól helyre. De ahányszor a 3C-b?l kijövök, úgy érzem, mintha oroszlánbarlangból szabadultam volna. Van az a hat fiú az ablak melletti padsorban, látom rajtuk, hogy amint belépek, végigmustrálnak. Valósággal vetkeztetnek a tekintetükkel. Várom, melyik pillanatban füttyentik el magukat. Azt hiszem, észrevették, hogy zavar, mert ezen a héten elkezdtek bámulni. Egyszer rájuk szóltam, erre azt mondták, figyelnek. „Ha nem figyelünk az a baj, ha figyelünk, az a baj, hát mit csináljunk?” – kérdezte az egyik eléggé kajánul. Ha tovább fojtatom a hisztit, csak nevetségessé tettem volna magam. Néha átkozom a sorsot, hogy miért nem lettem férfi.
– És ha férfi lennél, az szerinted jobb lenne? – kérdezte Ica pisolyogva a bajusza alatt. Ha ennek híre megy, azt mondaná az emberek nagy része, „Szegény tanárn?! Pofátlan kamaszok!” De volt olyan fiatal tanár, akinek gombóc lett a tokában, amikor egyik 3-ik osztályba be kellett mennie. Ott is egy csoportban ültek a „szemes csajok”, ahogy ? nevezte ?ket. Pont a szemébe néztek, majd hogy pirulását leplezze, elfordult. Volt is vihogás a háttérben… Ha kiderül, mit gondolsz, mit mondtak volna az emberek? Hogy a lányok kikezdtek vele? Dehogy! Még az állásába is kerülhetett volna! Pedig az egyik komolyan meg is tetszett neki. Ez még kényelmetlenebbé tette a helyzetét. Hat évvel volt id?sebb. A lány már betöltötte a tizennyolcat. Elvileg feleségül is vehette volna. Kezd? tanárként nem udvarolhatott, egy tizennyolc éves tanítványnak. Pedig utolsó éves egyetemistaként egy tizenhat éves lánynak udvarolt, aki nálunk egy évvel kisebb volt…
– Nálatook? – csodálkozott rá Noémi a nyelvbotlásra. – S mi lett a vége?
– Kérte az áthelyezését. Egy évig nem láttuk. De az érettségi bankettre meghívtuk Pataki Rezs?t… Na, mit bámulsz? Ti nem csináltatok ilyesmiket?
– Az angol tanárunkkal… Eleinte felháborított. Aztán már nem lehetett kimaradni… Mégse vett feleségül… – vallotta be Noémi el?ször elpirulva, majd kópésan mosolyogva.
– Viselkedj rendesen! Tanár vagy! Miféle nevelést adsz az ifjúságnak! Hogy kik tanítanak! Látod, engem nem bámulnak! – játszotta el Ica a szigorút.
– Ki miben b?nözik, abban b?nh?dik… Húúú, de holnap megint be kell mennem a 3C-be…
– Mondd meg nekik, hogy „Ha leosztályoztátok a mai megjelenésemet, és kiéltétek a mocskos szexuális fantáziátokat, akkor gyertek a táblához!” – ajánlotta Ica kuncogva. – Miért? Nem lenne igaz?
– Na, az hiányozna még nekem! – nevette el magát Noémi. – De ha már erre terel?dött a szó, van egy kislány a kilencedikben, akinek a viselkedése nagyon aggaszt. Somogyi Timeáról van szó.
– Nem tanítok abban az osztályban.
– Rémesen kihívóan öltözködik. Van rajta iskolaköpeny, de… S ez még hagyján! Mászik rá a fiúkra.
– Egy kis sz?ke? Azt hiszem, tudom, kir?l van szó. Már én is felfigyeltem rá. Láttam, amikor az egyik kolléga figyelmeztette. Rém impertinensül válaszolt. Hogy ? viseli a köpenyt, és nem követ el semmi szabályzatellenest…
– Ez a szexuális ébredés kora. Sokan megkezdik ebben a korban a szexuális életet. Tetszik, nem tetszik, ezek tények. S az is tény, hogy itt Magyarországon hamarabb belekóstolnak. Én se voltam még tizennyolc, amikor… Ám ez a magatartás engem aggaszt. Ez túlzás.
– Mintha valamilyen hiány pótlására használná – jelezte Ica, hogy érti. – Lehet, hogy nem ártana pszichológussal konzultálniuk a szül?knek.
– Akkor egyetértesz velem. Szóltam az osztályf?nökének is. Azt mondta, figyelmeztette, ne öltözzön úgy, de hát rá se hederített.
– Anna nagyon lágy, egyik osztályban se tud fegyelmet tartani. A szül?knek jó lenne szólni, de az Anna dolga lenne. Tegnap is, amikor fenn volt Matyi apja… Ahelyett hogy megmondja, hogy a kér fiú mit m?vel, úgy megszeppent a Kelemen János vádaskodásától, hogy megígérte, beszél veled, hogy ne forduljon el? többször. Géza csak azután tudott vele beszélni, amikor kijött a dirit?l. Amikor szembesítette a fiai viselkedésével, akkor azt mondta, hogy azért küldi az iskolába a gyerekeit, hogy mi neveljük meg! Ett?l aztán Géza se kapott leveg?t[1].
Amint épp távozni készült, a tanáriból kilépve meglátta Helenát. Hirtelen ötlett?l vezérelve, félrehívta.
– Van öt perced arra, hogy megalázz. Hogy elérd, hogy megalázva érezzem magam.
– De… – szeppent meg Helena.
– Fogadunk, hogy ne fog sikerülni? Bár én sokszor éreztem megalázva magam.
– Nem értem… – Helenáról lerítt a zavar.
– Amit most elmondok neked, azt egy amerikai trénert?l, Robert Gordontól tanultam. Amikor közlünk valakivel valamit, háromfélét cselekszünk. Az els? cselekedet az, hogy értelmet közvetítünk a szavainkkal. Hangunkat jelentéssel ruházzuk fel. A mondanivalónk tartalmával. Miközben ezt megtesszük, elkövetünk egy második típusú cselekedetet. Egy olyan mondattal tudjuk ezt a cselekedetet jellemezni, amelyikben nincs bene a másik személy. Például: tanácsolunk, informálunk, kérdezünk, tiltunk, stb. Ebben senki ne tud minket megakadályozni, hacsak be nem fogja a szánkat. Ám elkövetünk egy harmadik cselekedetet is, kiváltunk egy hatást a társunkon, amelyet egy olyan mondatszerkezettel jellemezhetünk, amelyben a tárgy a másik személy, valamit rajta csinálunk: (?t) meggy?zzük, (?t) megörvendeztetjük, (?t) felbosszantjuk[2]. Ám ahhoz, hogy én ezt meg tudjam tenni veled, a te hozzájárulásod szükséges. Gy?zködhetlek, ha te nem hagyod magad meggy?zni, tanácsolhatok neked valamit, de lehet, csak felbosszantlak vele. Így van ez a megalázással is. Ha te ne mész bele a játékba, s megvonod a vállad Matyi megjegyzésein, akkor nem tud megalázni. Nem könny?, de meg tudod tenni. Gondolkozz el rajta! Én meggy?z?dtem, hogy ez igaz.
Amint Noémi az irodába ért, Luca odaszólt.
– Vár a f?nök!
Hamar megbeszélték a „hivatalos” dolgokat. Noémi már épp távozni készült, amikor Egri megkérdezte:
– Mi van veled? Olyan fáradtnak látszol.
– Közeledik a félév vége. Lezárások, javítások, papírmunka… De a mai nap amúgy is kikészített. Ki akarom hívni az egyik 3C-st javítani. Jelentett, hogy hiányzott. Sof?rvizsgázott. Teherautóból, mert a személygépkocsira van jogsija már, hiszen azzal jár iskolába. Bezzeg azt meg tudta tanulni. A matematikát nem. Egyszer évet ismételt. Ráförmedtem, hogy meg fog bukni megint, s most neki ez volt sürg?sebb? Erre megkérdezte, mennyi a fizetésem. Mert ? azt egyetlen fuvarral kikeresi… Nem kaptam leveg?t [3]. Az osztály el?tt egy szül? várt rám. Többször küldtem üzenetet neki részben fegyelmi, részben tanulmányi el?menetel miatt. Egyszer se jött fel. Most megjelent egy csomaggal. Hogy legyek megért?, és mekkora trauma lenne a gyermeknek, és ?k nagyon elfoglaltak, és nem tudott feljönni… Mert otthon egy áldott jó gyermek, és mekkora trauma volt számára az is, amikor még megbukott, és meg kellene kímélni, és… Szóval elküldtem. Egyenesen az igazgatóhoz ment, s feljelentett, hogy bezzeg másokat átengedtem, mert ?k gyakrabban tejeltek, mert biztos információi vannak róla… Végül meg kellet ígérnem az igazgatónak, hogy holnap adok még egy esélyt a fiúnak. Ha mégse fog tudni, akkor ezek után úgy jön ki, hogy bosszút álltam, ha átengedem, akkor legközelebb ugyanezt csinálja… Amikor épp mentem ki az igazgatói irodából, a diri megemlítette, hogy a nálam bukásra álló egyik diák édesanyja egykor az iskola matematika tanára volt, s nézzem meg, mit tehetek érte[4] … S ezzel nem zárult le a protekciózás, ez csak ízelít?. Mert hát azzal, hogy hármassal zárom le az egyik kislányt, azzal hátrányba hozom, emiatt nem lehet majd els? az osztályban… Erre már egyik kolléga figyelmeztetett. Az anyjával jó barátok.
– Odaát, Romániában, nincs ilyen?
– Dehogy nincs! De én egy eldugott faluban tanítottam, ott nem volt ekkora a versengés. Volt osztálytársam, akinek az édesanyja gyakran járt az iskolában, a vágóhídon dolgozott… Ez egyébként nem volt elég a mai napra. Véletlenül találkoztam egyik diáklányom édesanyjával. Szóltam neki, hogy nem ártana a kislányukat elvinni egy pszichológushoz. Na, abból is lett patália! Hogy az ? lánya nem bolond, hogy pszichiáterhez hordozza. Hiába magyaráztam, hogy nem pszichiáterhez, hanem pszichológushoz ajánlottam, hogy vigye, végig se hallgatott. Az igazgató is meghallotta, s megszidott, hogy túlléptem a hatáskörömet, mert az az osztályf?nök dolga lett volna.
– Hát, kicsit sok egy napra….
Yvett lépett be.
– Meghoztam az angol fordítását annak a jegyzéknek, amit a román külügyminisztériumnak kellett elküldeni. – tette le a f?nök asztalára. Noémi akaratlanul belepillantott.
– Yvett, ne haragudj, ezt az iratot nem lehet így elküldeni. Következetesen Adrian NastaÃ?Ÿet írtál Adrian NÃ?Æ?stase helyett. Két hiba is van benne.
– Azt hiszed, mindent jobban tudsz? – kapta fel a vizet Yvett. – Nézd meg az eredeti iratot, amit lefordítottam, abban is így áll!
– De nem így írják. Tudom, kir?l van szó. Ne feledd, Romániában éltem. S nem küldhetjük el az iratot így!
– Noémi javítsd át, légy szíves – vetett véget Egri a vitának.
Yvett erre kiviharzott.
[1] Én se, amikor ezt a replikát hallottam egyik problémás diákom apjától.
[2] Austin beszédaktus-elmélete
[3] Saját élmény 1992-b?l.
[4] Saját élmény, bár nem az igazgató, „csak” a kollégáim gy?zködtek.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:58 :: Adminguru
