Hosszú forró nyár[1]
Az id? telt, s Szeredai nem hívta fel. Egyre közeledett a nap, amikor el kellett utaznia a parlamenti bizottsággal. Nem akarta nyaggatni se Szeredait, annyira biztosra ígérte, s azt is, hogy felhívja. Lucáék biztos szóltak volna neki, ha véletlenül akkor telefonált volna, amikor ? nincs az irodában. Még Yvett is értesítette volna, hiszen alig várja, szabaduljon meg t?le. Már kezdett benne csengetgetni az a bizonyos bels? vészcseng?, amikor megkapta az els? elutasító értesítést, az egyik iskolából, ahova még jelentkezett. Ekkor felhívta telefonon Szeredait. A titkárn?, aki felvette, elég ideges hangulatban lehetett valamiért, közölte, hogy telefonáljon jöv? hét elején, akkor jön az igazgató úr vissza, majd lecsapta a telefonkagylót. „Hétf?n újra felhívom!” – döntötte el Noémi. Másnap megkapta a második elutasítást is. Izgatottan várta a hétf?t. Alig ért be a munkába, már telefonált is.
– Hát ön hova t?nt el? Szinte két hete telefonáltam, hogy jelentkezzen, s azóta egy életjelt se adott! – Az igazgató hangja ideges volt. – Látván, hogy komolytalan, és nem jelentkezik, felvettem mást.
– De hát nekem nem szólt senki! – magyarázkodott kétségbeesetten Noémi.
– A f?nökével, Egri úrral személyesen beszéltem július huszadikán. Azt mondta, garantáltan nem felejti el. Kérdezze meg t?le!
– Aznap halt meg… S a múlt héten egyszer telefonáltam, de azt mondták, csak ma jön be!
– Na, akkor minden összejátszott ön ellen. Nekem se szólt senki, hogy keresett. Csütörtökön és pénteken is bent voltam. S sajnos a kolléga már aláírta a szerz?dést, most már nem vonhatom vissza… Augusztusban szabadságra megyek, addig el akartam intézni, nem várhattam tovább. Nagyon sajnálom.
Noémi még megpróbálta a lehetetlent, próbálkozott máshol, de hiába. Ez van! Még egy évig itt fog dolgozni. Még jó hogy van biztos állása. Ezen már hiábavaló keseregni!
Mányoki Emil, az új f?nökük augusztus elsején, egy csütörtöki napon jelent meg. 33 éves jókép? férfi volt, elvált. Els? két nap eléggé ideges volt, amíg „megismerkedett”az új munkahelyével, s a külpolitikai események se kedveztek a nyugodt alkalmazkodáshoz. Hétf?n már valamivel nyugodtabb volt a hangulata. Már nem nyitott be ötpercenként, mint azel?tt való héten. Egy adott pillanatban Noémi kettesben maradt Lucával. Luca mintha már rég erre várt volna, odament Noémi íróasztalához. Noémi csak rápillantott, s már tudta, Luca újabb szaftos pletykával áll el?.
– Láttad, Yvett rástartolt a f?nökre! S az amilyen bamba, nem is veszi észre!
– Luca, menj a csudába, az öreg Egrivel is összeboronáltad. S nem volt több, mint hogy az Egri segített neki az egyetemi záródolgozatát elkészíteni.
– Te vak vagy, vagy átkozottul naiv!
– S Sanyi? – akadékoskodott Noémi.
– Szegény Sanyi… De hát elég fura volt a kontraszt a határozott Yvett, s a lágy Sanyi között. Ami azt illeti, nekem nem is kellene egy olyan, mint ?. A férfi legyen határozott! Bár egy határozottabb férfi nehezen viselné el a nyakán Yvett papucsát.
A folyosóról behallatszott a közelg? Yvett hangja. Luca azonnal visszaszaladt a saját íróasztalához. Noémi harmadnap elutazott a parlamenti küldöttséggel, nem foglalkozott többet az üggyel. Végeredményben az Yvett dolga, a Sanyié, és a Mányokié.
A két hetes út nem volt épp üdülés. Tolmácsolás, titkári munka, néha este a hotelszobában is dolgoznia kellett. Ennek ellenére nem mindennapi élmény volt az út. Ötcsillagos szállodában még életében nem volt, s hát minden munka mellett kapott egy kis ízelít?t Európa f?városaiból. Alig várta, mesélhessen élményeir?l. Sajnos közben Gábor is elutazott egy hétre, így csak a munkahelyén a lányoknak számolhatott be. Mányoki szakította félbe a beszámolóját, s behívatta magához. Noémi furcsának érezte, hogy legfontosabb titkári feladata a beszámoló, de hát a lányok is kíváncsiskodtak. Ám miközbe visszatért az íróasztalához, n?i ösztöne azt súgta, hogy Mányoki a férfi szemével nézi ?t. „Á, biztos csak tévedtem. Hülyeség az egész ötlet. Vajon Yvett tényleg „rástartolt”? Ezek szerint nem sok sikerrel…
Lucának se kellett sok, hogy kiszúrja magának Mányoki pillantásait.
– A f?nöknek guvad ki a szeme utánad… – állapította meg Luca, mikor megint ketten maradtak.
Noémi habozott, hogy mit válaszoljon. Ám ez se kerülte el Luca szemét.
– Szóval vetted észre… Yvettnek nem jött be, bár szerintem nem adta fel…
Na, még ez hiányzik. Amúgy is orrol rá Yvett. S ha Gábor tudomására jut… – gondolta Noémi, visszaemlékezve a Bob lánykérése után kirobbant vitájukra.
– Mondd, mit teszek, hogy olyan férfiak serege fut utánam, akikre álmomban se néztem n? szemével? – kérdezte kétségbeesetten Noémi. – Nincs elég bajom, még egy szappanoperába ill? kalandra is nincs szükségem a munkahelyemen!
– Nézz a tükörbe…
– De hát Yvett is van olyan csinos mit én, fiatalabb is, s elegánsabban öltözködik is…
– Muris a történet. Yvett fut Mányoki után, a f?nök utánad, neked Gábor tetszik, most már csak Gábornak kell belehabarodnia Yvettbe, s a körbeszerelem kész is… – ugratta Luca Noémit.
– Engem nem szórakoztat az ügy.
– Mert Gábor féltékeny, igaz? – vált megért?vé Luca hangja. – Mikor érkezik?
– Szombaton.
Mányoki nyitott be, s áthívta Noémit az irodájába. Amikor az irat felé hajolva Mányoki a vállával hozzáért, Noémi kiegyenesedett, s rászólt:
– Mányoki úr, kérem, tartsuk meg a tisztes távolságot! – Noémi maga is megrettent a saját hangnemét?l.
Mányoki néhány pillanatig nézte, miel?tt megszólalt.
– Nem akarok visszaélni a f?nöki státusommal, de te olyan csinos lány vagy… Annyira megnehezíti a helyzetemet. Ha nem lennék a f?nököd, akkor bátran… De így… Mindjárt félreérthet?… És félreértelmezhet?… Miért nem találhatja meg valaki a beosztottjában az igazit… Nincs férjnél… – habogott Mányoki.
– Mányoki úr, tényleg hajadon vagyok, de nekem komoly kapcsolatom van. Megkérem…
– Megértettem… Kosár. Persona non grata[2] vagyok. – sóhajtott. – Ha tudtam volna mi vár itt rám, nem vállaltam volna el ezt az állást. Nem elhatározás kérdése, mit érzel. Ha nem a munkahelyen történik, hogy kosarat kapsz, egy ideig ostromlod, majd elkerülöd, leiszod magad, s az id? meghozza a gyümölcsét. De itt nap, mint nap egymásba fogunk akadni. S ez nem elég, ott a másik végtelenül csinos lány, aki nem zsánered, de… Tudod, milyen ciki ez egy férfinak? Nem tehetek róla, a túl céltudatos n?k nem az eseteim. Egyet feleségül vettem. Elég volt…
Yvett belépése szakította félbe a beszélgetést. Yvett arcáról lerítt, hogy meghallotta az utolsó két mondatot, a lényeget.
– Elkészültem a Külügyminisztériumnak szánt dossziéval. – mondta, majd kiment.
– Még azt mondják, hogy a n?i beosztottak vannak a férfi f?nököknek kiszolgáltatva. Jön, hogy megfutamodjak. De úgy látom, te is szívesen felvennéd az ámokfutó szerepét.
Noémi egy ideig hallgatott, majd úgy döntött, hogy ha visszamegy az irodába, nem kezdeményez beszélgetést. Megvárja, amíg Yvett rátámad valamilyen ürügy miatt. Akkor hozza majd szóba az ügyet. Alig temetkezett a munkájába, Emma jött be.
– Csütörtökt?l vasárnap délig két amerikai tréner tréninget tart „Demokrácia és sikeres kommunikáció” címmel. Én lettem volna a tolmács, de megbetegedett a kisfiam. Helyettest keresek. Nem vállalnád el? A f?nököddel beszélek, ha kell. S Yvett is…
– Vasárnap van Gábornak a születésnapja.
– De hát vasárnap délutánra hazaérsz… – próbálta gy?zködni Emma.
– Mir?l van szó? – kérdezte az épp benyitó Mányoki. Emma el?adta a kérését.
– Menj csak. Nekem úgy is kellene tisztáznom néhány dolgot Yvettel, s amíg oda leszel, könnyebb lesz hiányodban megfelel? alkalmat találnom erre.
Noémi rövid habozás után igent mondott.
[1] Egy amerikai filmsorozat címe a 70-es évekb?l. Volt benne szerelem, intrika…
[2] Nem kívánatos személy.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:58 :: Adminguru
