Az új f?nök
Amint a munkába ért, Luca azonnal vallatóra fogta.
– Te nem vagy komplett – vonta le Luca a következtetést. – Én nem tudom, hogy bírod idegekkel. S miután kisebb ott a fizetésed, mint itt egyszer? titkárn?ként, még önkéntes munkát is vállalsz? S?t, rááldozod a hétvégédet, hogy elvidd e szemtelen, hálátlan kölyköket, s köszönet helyett letolnak a sárga földig? Mondd, hány szül?, akinek tanítod a gyermekét jött fel és tett két szalmaszálat keresztbe, hogy a saját gyermekének teremtsen jobb tanulási körülményeket az iskolában? Te pedig egyik hétvégét a másik után áldozod fel. Ilyen verseny, olyan verseny, suli-buli, március 15… És mi a hála? Szül?i kritika, igazgatói letolás, kollegiális konfliktus, diák pofátlanság… Én nem tudom megérteni, hogy ezek a kölykök, hogy tudnak ennyire impertinensek lenni.
– Amikor a tanári pályát választod, kijártál 12 osztályt, és egy egyetemet. Láthattad, mit kellett elviselniük saját tanáraidnak. Hiszen minden harmadik napon egyik lánynak megjön a ciklusa, s ezért túlérzékeny vagy ideges, természetét?l függ?en. Az osztály jókora hányadának a szülei elváltak, vagy épp válófélben vannak, a másik szül? nem látogatta rég ?ket, vagy konfliktusuk támadt a mostohaszül?vel. A kamasz- és serdül?kor az ellentétes nem? szül?vel való szembenállás kora. A serdül?kor egyébként is egy nehéz kor, a saját személyiséged keresésének kora, ami otthon konfliktusokkal jár. A hormonális változások hangulatváltozásokat okoznak. Aztán ott vannak a szerelmi csalódások. A konfliktusok a csoport „a banda” és a szül?k elvárásai közt, mindkett?nek meg szeretnél felelni. Az el?z? órán kapott rossz jegy és a következ? órai esetleges felelés hangulata is „begy?r?zik” az órádra. S magukkal hozzák a t?lük független családi konfliktusokat is, a szül? alkoholizmusát, a szül?k másodállását, a munkanélküliséget, a f?nökükkel való konfliktusokat… Valakin le kell vezetni. S ez csak néhány ötlet, ami most eszembe jutott. Törvényszer?, hogy minden órádon több diáknak problémája van, s ez rajtad csattan. Erre részben fel tudsz készülni. Amire nem számítottál, amikor a tanári pályát választottad, hogy a kollégákkal, az igazgatóval, a szül?kkel több bajod lesz, mint egy egész iskola diákságával együttvéve. Ráadásul te is ember vagy, s a saját problémáidat is beviszed az osztályba és a tanáriba. Nem tudod otthon hagyni. Az dobja rád az els? követ, aki sohase tenné meg. De ha szereted ezt a mesterséget, vállalod. Hiszen, amikor e pályát választottad, tudhattad, hogy nagyok a viharok errefelé. Akinek nem er?s a gyökere, kitépi a vihar.
– Én nekem egy gyermekem van, s azzal se bírok sok esetben. Mi a jó abban, hogy kiteszed magad 25-30 diák szeszélyeinek? Mondom, te nem vagy normális!
– Lehet. De ki tanítaná a lányodat, ha mindenki normális lenne, s úgy gondolkozna, mint te?
Luca nem tudott válaszolni, mert kivágódott az ajtó, s Yvett lépett be rajta egyetemi diplomáját lobogtatva.
– Végre kiadták!
– S most mihez kezdesz? Elmész?
– Kivárom, amíg itt üresedik egy megfelel? állás. Itt, a Parlamentben.
Hogy Pécsiné akkora szájjal támadt rá, hogy a Bécsi kapu elszégyellte volna magát mellette, azon nem csodálkozott. Már várta, mikor teszi szóvá, hogy hozzá járnak a diákjai korrepetálni. Csak az lepte meg, hogy csak három hét után történt meg az esemény. Miközben Pécsinét hallgatta, a Törpefeny?ket szavalgatta magában:
A törpefeny? fája
Alázat fája itt.
Nem hívja ki öntelten,
Mindig vihar-közelben
A menny villámait.
A folytatás sem váratott magára. Másnap hívatta az igazgató.
– Ön magánórákat tart itt az iskolában?
– Nem magánórát. Korrepetálok néhány diákot. Ingyen és bérmentve. Makkay Gézának a fiát, annak a fejében, hogy az apja engem készít fel a francia nyelvvizsgámra. S remélem, nem feltételezi, hogy Szappanos Imre szülei két utcasepr? fizetésb?l, négy gyermek eltartása mellett még képesek magánórákat is fizetni Imrének.
– Nem is a fizetésükb?l… A legnagyobbik a bizonyíték!
– S a kisebbik az ellenbizonyíték! – emelte fel a hangját Noémi. Tudja, miért sántít azóta? Nem? Kérdezze meg Lacit!
– És angolból korrepetál? Arra nincsen képesítése!
– Van angol fordítói vizsgám. S nem órára mentem be, amely esetén az iskola garanciát vállal a tudásomért. Magánszemélyként segítem. Két munkahelyem mellett, és mivel Makkayékkal Budapest két ellenkez? végén lakunk, két és fél, három órányi utazásra, illetve mert Imre bentlakó, más lehet?séget nem találtam. Reméltem, hogy nem probléma az iskolának, ha egy-egy órát felgyújtom a villanyt, tekintve, hogy az iskola diákjainak a tudásáról van szó.
– Nemcsak ?k ketten járnak önhöz.
– Valóban. Megjelent két-két osztálytársuk, s nem kergettem el ?ket. T?lük se kapok pénzt!
– Mind Pécsi Gizella tanítványai. Rombolja a tekintélyét!
– Ha önhöz fordulna az iskola egyik diákja, hogy megkérje, hogy magyarázza meg, amit nem értett meg a kollega magyarázatából, ön azt mondaná, „Menj a saját tanárodhoz?”
– Tudja jól, hogy nem is err?l van itt szó. Hanem arról az esetr?l, amikor a diáknak adott igazat a tanárral szemben. Hogy lehet a diáknak igaza?
– Ez matematika, igazgató úr, ezt nem lehet értelmezni és magyarázni, mint a filológia és társadalomtudományokat. Nem a diáknak, hanem a helyes megoldásnak adtam igazat.
– Rajta fogom magán tartani a szemem!
Egyik nap nagy felfordulásra ért a Parlamentbe. Egri úr halálának a híre fogadta. Klári szerint aznap rendkívül ideges volt. Többször is kiabált velük, aztán egyszer a szívéhez kapott, elvágódott, s mire kijött a ment?, már nem tudták feléleszteni. Luca szerint valami iratokkal nem volt valami rendben, s a nyakába akarták sózni az egész felel?sséget. Noéminak Egri szavai jutottak eszébe. „Akit a párt tesz fel, az tartozik a pártnak. Könnyen ’le is vehetik’. Csak egy ürügy kell, amibe beleköthetnek. Másrészt id?nként nyomást gyakorolhatnak rád… Már nincs sok a nyugdíjazásomig.” Majd Egri nyugdíjazástól való félelme jutott eszébe. Beteljesült a kívánsága. Nem érte meg az elhagyatottságot.
Másnap, amit az irodába ért, els?nek Yvett vonta magára a figyelmét. Yvett mindig elegánsan öltözött, s jó érzéke volt a sminkeléshez. De ma…
Luca alig várta, hogy kettesben maradjanak, máris megjegyezte.
– Ez a csaj vadászik! Vajon kire?
Noémit nem foglalkoztatta a dolog. Az Yvett dolga, meg Barnié, a barátjáé. Másnap aztán Luca azzal fogadta, hogy Yvett reggel Dimény autójából szállt ki. Hát ha Yvettnek ez kellett, megkapta. Bár el?ször elintézte az esetet egy legyintéssel, megszólalt benne egy vészcseng?. De nem eléggé, hogy ne tudjon a munkájába merülni. Hétf?n aztán, amikor megérkezett az iskolából, Yvettet nagy pakolás közben találta. Vitte át a holmiját a f?nök irodájába. Rápillantott Lucára, s már tudta is a választ. Bement Yvett után.
– Gratulálok az el?léptetésedhez!
– Köszönöm!
Noémi érezte, hogy a gratulációja inkább protokollszer? volt, mint ?szinte öröm. Valami a szíve mélyén megcsengette újra a vészcseng?ket. A viszony közöttük els? pillanattól kezdve feszült volt, bár az utóbbi id?ben különösebb konfliktusuk nem volt, leszámítva azt a román külügyminisztériumnak szánt irat körül kirobbantat. Ennek ellenére jobban szerette a pletykás Luca társaságát, vagy a Kláriét, ki anyja lehetett volna. Eh, ?szig kibírja. Akkor úgyis átmegy a tanügybe. Ha itt nem bír megkapaszkodni, talál magának matematika tanári állást valahol. Úgyse akar titkárn?sködni egy életen át.
Noémi el?érzete nem csalt. Yvett egyre elviselhetetlenebb lett. Ha a legapróbb dolog nem volt rendben, belekötött. S ne adj isten, hogy valaki az osztályt illette volna kritikával. Arra biztos került b?nbak. Mindannyian visszasírták Egri kioktatását és sz?rszálhasogatását, mely kismiska volt Yvetté mellett. ?k négyen is két pártra szakadtak. Egyfel?l ott volt Klári és az Yvett helyére jött Mariann, akik sohase szálltak szembe Yvettel, Luca pedig Noémivel voltak az „ellenlábasok”, egymás védelmére keltek. Noémi próbálta kerülni a konfliktusokat, de nem mindig sikerült. A sikeres francia nyelvvizsgája után Yvett még kritikusabb lett vele. Amikor Szalayné Goldstein Réka találkára hívta, mérlegelte, mit mondjon majd neki. Szerencséjére Réka már értesült arról, hogy ki az új f?nök. Egyenesen azzal kezdte:
– Hogy bírod még idegekkel az új f?nökn?det?
Noémi habozott.
– Szóval nehezen. Nem f?nöknek való az a lány. A túlzott perfekcionizmus, a kritika nehezen viselése mellett hiába vagy szakmád kiváló ismer?je és jó szervez?. Nem irigyellek benneteket. F?leg téged nem.
Egyik nap bejött Ádám Emma.
– Jöv? héten péntekt?l vasárnap délig két amerikai tréner tréninget tart „Demokrácia és sikeres kommunikáció” címmel Siófokon. Én lettem volna a tolmács, de megbetegedett a kisfiam. Legalább tíz napig ágyban kell feküdnie. Helyettest keresek. Nem vállalnád el? Yvettel beszélek, gondolom, tud nélkülözni egy napra. Pénteken tudtommal nincsen órád…
– Vasárnap van Gábornak a születésnapja.
– De hát vasárnap délutánra hazaérsz… – próbálta gy?zködni Emma.
„Gábor egy hétig el lesz utazva. Szombaton ér haza…” – gondolkodott Noémi. – Majd a kis Jen?kére gondolt. „Eh, remélem, Gábor is megérti.” Végül igent mondott.
Amikor másnap befejezte az óráit felöltözött, s épp el akart köszönni a kollégáktól, meglátta Géza arcát, amint letette a telefonkagylót.
– Mi a baj? – ment oda hozzá.
– Meghalt édesanyám – rogyott le Géza a székre. – Számítottunk rá. Rákos volt. Három éve azt mondták az orvosok, hogy csak hetei vannak hátra. Rengeteget szenvedett. S mégis… most, hogy tudom…
Noémi mellé ült, és átölelte. Géza nem ellenkezett. Többen is odajöttek, Noémi intett, hogy hagyják rá.
– Nyugodalma legyen csendes.
– Nincs többé… – Géza üresen tekintett maga elé.
– Gondolj arra, hogy véget értek a szenvedései. Néha megváltás a halál.
– Igen, az, számára az volt. Rengeteget szenvedett. Az utóbbi id?ben már kérte, hogy adjunk neki egy injekciót… Már a morfium se igen enyhítette a fájdalmait.
– Tovább él majd az emlékezetedben. A lelke veletek lesz.
– Igen, s mégis. A fiam fogja nagyon megszenvedni. Nagyon szerette a Nagyit.
– ? is megérti majd, hogy jobb a Nagyinak így. Nagyfiú már.
Gábor hangja hallatszott a tanári el?szobájából. Utána érdekl?dött. Noémi nem mozdult.
– Menj… Köszönöm, hogy mellettem voltál – biztatta Géza.
– Meghalt az édesanyja – magyarázkodott Noémi az épp belép? Gábornak.
– Menj csak. Még egyszer köszönöm!
– Épp erre mentünk el, gondoltam elviszlek…– Noémi meglátta Gábor merev arcán a dühöt. Érezte, hogy ett?l elönti az epe. Ne itt az iskolában… Ne itt az iskolában… – mondogatta magának. Amikor kiértek az iskola elé már nem bírta tovább.
– Meghalt az édesanyja. Érted?
– Más miért nem futott oda átölelni? – tört ki Gáborból is. – Mindenki engem nézett, hogy miként reagálok!
Közben az autó mellé értek. Noémi magába fojtotta a választ. Ne teregessék ki a szennyest más el?tt.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:58 :: Adminguru
