Szétestem, de mindig összeraknak,
szétrágott papírlapon
a tollvonás csak henyél,
eddig azt hittem értem az irodalmat;
ülj le mellém, ne csak kenyeret vegyél.
Az érzéseket összedobáltam,
mint lomtalanításkor, üres lesz a ház,
felpakolt utcákon árva lesz az ember,
árva az élet és a betakarítás.
Sokan mondták hajszolom az életem,
az ifjúságom még fényl? madár,
minden ?sszel elszáll új vidékekre
lehet j?v?re már haza se talál.
Legutóbbi módosítás: 2010.11.06. @ 20:09 :: Ács RIchárd
