Megragadtál, áldott Tigris, engem,
szétmarcangolsz, nem eresztesz el.
Hatalmad öléb?l igézlek védtelen:
metszd el, irtsd ki azt a gyökeret,
hasítsd fel legvégs? csomóját,
a legkeményebb burkon áthatolj
– zúzd össze minden csontomat,
oldd magába azt a Lényeget,
belülr?l izzon át a védhetetlen -,
dermedten tekintetemben az a t?z,
az a szem már magára lát, rád vakul,
szabadítasz, Áldott, szabadulsz.
(2010. okt.)
Legutóbbi módosítás: 2010.11.10. @ 17:39 :: Babják Krisztián