Bonifert Ádám : Vagány oratórium_részlet (3)

Az újpesti vagányok emlékére, akik közé magam is tartoztam. Az idő sok mindent átalakított már, vannak olyan fogalmak, amiket sokan már nem is értenek eredeti jelentésükben.*

 

 

Becsületkódex

 

Gyengébbet soha ne támadj,

ahol tudsz, inkább segíts nekik,

a betyárbecsület kötelező,

alattomos viselkedés tilos,

a banda tagjai szolidárisak,

az árulás megengedhetetlen,

öklöd használhatod,

de más eszközt soha,

becsapni csak olyat szabad,

aki korábban erre rászolgált,

ha bármely tag bajba került,

őt támogatni közös kötelesség.

 

A területet megvédeni,

utcai csatákban részt venni,

a rendet a banda szabályai szerint

fenntartani, mindenki dolga.

Bandatagnak lenni kitüntetés,

ajánló kell, hogy új tag jöhessen,

akit kizártak, többé nem lehet

jelen életünkben.

 

Hiszipiszi tragédiája

 

Volt egy fiú a bandában,

örök kételkedő,

„Hiszi a piszi” – mondta ő,

ha hallott valami újat,

rajta is ragadt, s becenévként

hordta magán,

ezért csúszott el az élete

egy tragédián –

mert nem hitt a hihetőnek sem.

Akkor még sok akna, bomba

volt a földben, sőt a földön is,

gyakran játszottuk, hogy kövekkel

megdobálva, felrobbantottuk a kisebbeket

(mi közben fedezékbe bújtunk).

 

Egy napon találtak egy aknát

(én éppen nem voltam velük),

dobálni kezdték, de az akna

nem robbant fel és ezt a fiúk

kudarcnak ítélték meg.

Hiszipiszi akkor arra gondolt,

hogy ez nem lehet igaz,

arra gondolt, kissé megigazítja,

közelebb ment, hozzányúlt –

és az akna felrobbant.

 

A robbanásban leszakadt a lába,

gyomra felszakadt, feje tele repesszel,

még élt, amikor megjött az orvos,

aztán elhagyta a bandát,

végleg távozott.

 

Bombát, aknát még ma is találnak,

de már szerencsére ritka az,

hogy gyerekek játszadoznak vele

(bár ma is megesik olykor,

mert Hiszipiszi mai utódai

sem hiszik el azt, hogy baj lehet!)

 

Vetkőztetés

 

Vetkőztetés – aki ma ezt hallja,

szexuális cselekvésre gondol,

pedig anno fő veszély volt,

éjjel, este, kezdő alkonyatkor.

A jámbor hazafelé igyekvőt,

körbefogták és levetkőztették,

elvették ruháit, cipőit, értékeit,

vagyis rablás volt ez a javából.

 

A bandák ilyenre nem vetemedtek,

sőt védték az ártatlanokat,

sok este álltunk őrt a villamosnál,

és elkísértük a hazaigyekvőket,

magányos nőket, gyermekeket,

öten-hatan, hogy elriasszuk

a zsákmányra lesőket –

mert a vagánybecsületbe

a segítség nyújtás is

beletartozott.

 

Feketézés

 

A banda többsége tanuló,

vagy inas volt (ha dolgozott),

de nem kérdeztük, sokszor nem is tudtuk,

hogy ki miből él (ha nem a szüleiből).

De a feketézésbe belekóstolt

szinte mindenki,

amely a maga módján

hasznos is volt, hiszen vidékre járt, aki

koránál fogva megtehette,

vitt és hozott különféle dolgokat,

melyeket csere útján lehetett szerezni.

A törvény tiltotta, mégis sokan „feketéztek”,

a banda egyes tagjai is ebből éltek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:19 :: Bonifert Ádám
Szerző Bonifert Ádám 311 Írás
Álmodó realista vagyok, a magam módján írogató ember. Szeretem a baráti hangulatú, egymást segítő alkotó közösségeket, nem szeretem a marakodást és a klikkszellemet. De az értelmes vitákat elfogadom.