Böröczki Mihály - Mityka : Ahogy-valahogy

2010.11.24. Böröczki Mihály - Mityka Vers 5
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Ahogy finom kezeddel rám cirógatsz,

ahogy nem félek érted semmitől,

ahogy az egyből mindig milliót adsz,

ahogy kiráncigálsz a bármiből,

 

valahogy így esik a fény hajadra,

valahogy így ér szemedig a távol,

valahogy így kezd szavam a szavadba,

valahogy így jön, megy minden magától

 

Legutóbbi módosítás: 2010.11.24. @ 18:07 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.