Sokak azonnal felkapták fejüket és a hírt, hogy tartsuk nedvesen a garatot, s habozás nélkül kezdtek bele a mértéktelen alkohol és sörfogyasztásba.
Magam is figyelgetem a híreket, különösen az egyházi vonatkozásúakat.
Teológushallgatók panaszkodtak arra, hogy rengeteget kell tanulniuk, s ami most igen megterhelő a számukra —, az a számítógépek meghajtóinak töredezettség-mentesítés előtti és utáni imáknak a megtanulása lehet, miközben a töredelmes lelkekről való tanítás meg a háttérbe került…
Elevenen emlékezem magam is egy szokatlan iskolai diákélményemre, amikor a matektanár megvallotta egy mértanórát követő szünetben, hogy — már nem minden görbe egyenes!
Tanulóként senki nem gondolt ezzel.
Vigyázat tehát!
Sok beszéde/em/nek azonban sok az alja —, miközben sokkal szívesebben írnék néhány gondolatot a Te számodra, ki most őrizetlenül hagytad házadat —, s nem számoltál avval, hogy mely órában is jő el a tolvaj.
Csupán remélhetem, hogy mégis becsuktad hajlékod (!), ám nem szíved hajlékára gondoltam evvel.
Sokat változtál a közelmúltban /— de mégsem eleget/, s ezt nem csupán én érzékeltem így —, és már nem változtatnál hatvanszor döntéseiden. Különben már nem bánod meg visszavonván azt, mit öt perccel korábban megfogalmaztál.
Mégis elcsendesedtél valamiképpen, legalábbis ha külsődre tekintek, s nem hallik már az ihaj-csuhajozásnak még csupán a visszhangja sem.
Hiszem, hogy a szerelem újra rád talál —, ha nem keresed azt minden áron, és még időben hazaérkezel hozzám, hol a moly tuti nem emészt meg.
Minderre garanciát is vállalok, mivel a legszebb, a legújabb és legelegánsabb ruhákba öltöztetlek.
Csak győzzed elhordani azokat.
No meg kivárni.
Budapest – 2010. nov. 23.
Legutóbbi módosítás: 2010.11.24. @ 11:49 :: Bősze Emil Miklós