Egy szerencsétlenül járt nő illóolajba fulladt, s a sietve kiérkező mentők sem tudták már újraéleszteni — fiatalságát…
Különös dolgokról hallani manapság, s megannyi szörnyűségről is egyben.
Nem tudott volna egy másik nő meg túllépni a veszteségen, csupán saját árnyékán —, miután megfeledkezve a jobbkéz-szabályról, új és elegáns kocsiját összetörte. A helyszínelők és a kárszakértők mégis azon közös örömüknek adtak hangot, hogy csupán a személyautó tört ripityára, ugyanakkor a nőcske szíve meg teljesen épnek mutatkozott —, s nem tört össze, még csak meg sem karcolódott.
Egy kissé butácska lány meg egy meteorológusnál érdeklődött, hogy élete viharfelhői elvonulnak-e? Az időjós megnyugtatta, hogy igen, viszont ez csak ötven százalékban igazolódott be —, jóllehet a felh?k elvonultak, miközben a vihar meg hátramaradt.
Rólad szerettem volna néhány kedves és figyelmes sort megfogalmazni, ám te most félsz és titkolod fájdalmaidat.
Nagy és egyben jóvátehetetlen hiba volt a részedről, hogy elébe mentél a sorsnak —, félretéve-feladva, talán még legmerészebb álmaidat is.
Értsd meg végre, kérlek, hogy lelkivilágod rendbetételéhez nem rendelhetsz karbantartókat és kőműveseket!
Befejezem.
Meghallom újra kiáltásodat, és nem mondhatok nemet —, mivel nem engedhetem meg többé azt, hogy amikor elfognak sötét gondolataid, és érthet?en el nem engednének —, éppen akkor hagyjalak magadra, mivel több vagy már számomra, mint egyszerű illóolaj.
Budapest — 2010. nov. 07.
Legutóbbi módosítás: 2010.11.08. @ 12:26 :: Bősze Emil Miklós