Egy fiatalember sietve rohant édesanyjához, hogy megnősül, mire az anyja azt felelte, hogy túl fiatal vagy még kisfiam — csupán húsz esztendős…
Majd harmincévesen is anyja elé állt — ugyanevvel. Ugyan, avval (?) — miért hamarkodnád el kicsike fiam.
Mire negyvenéves lett, már komoly szakállat eresztett és az agglegények között is tekintélye lett — amikor újrapróbálkozott édesanyjánál. — Ó, te mindig a házasság vonata után futnál, ami bizonyosan megvár.
Újabb tíz év telt el és életének teljében — ötvenévesen megint csak édesanyját kérdezte meg, hogy most mit tanácsolna, mivel a MÁV —, a házasság vonatait is ritkítani szándékozik. — Ó fiam, túl fiatal ez a leány, még várnotok kellene egy keveset!
Hősünk, már a nyugdíjba vonulás gondolatával foglalkozott —, amikor betöltötte a hatvanadik életévét, és újra a mama elé állt, hogy most valóban rátalált az igazira —, de anyja megint ellenállt, hogy te fiam mindig csak magaddal törődsz —, soha nem gondolnál szegény-özvegy édesanyádra?
A dolgok azonban sajnos igen drámai fordulatot vettek és barátunk váratlanul autóbalesetet szenvedett, és elhunyt —, még mielőtt megérte volna hetvenedik életévét…
Temetésére egybegyűlt a teljes falu, és a pap igen elérzékenyülten mondta ki, hogy mily döbbenetes is a halál és, hogy az elhunyt édesanyja sajnos —, de nem érhette meg fiának házasságát.
Még a ministránsok is sírtak.
Mátraballa – 2009. aug. 04.
Legutóbbi módosítás: 2010.11.14. @ 15:43 :: Bősze Emil Miklós
