Cseri János : Állapotok

Ã?Å¡jságírói m?faj lenne? (Petz)

 

Nemzetem bel?led egy szakember vagyok,

megélhetést, munkát, itthon mégsem kapok.

„Akinek nem tetszik, el lehet menni.”

A politika fert?, mi ezt büntetlenül kijelenti.

 

Hányan mennek mégis: testvérek, anyák, apák…

határon kívül keresnek új egzisztenciát.

Nagyvárosnyi ember, ezerféle szakma, tapasztalat,

tudós, tanár, orvos… itthon alig marad.

 

Kórházakat miért kell bezárni? Persze…

így könnyebb az egészségügyet is privatizálni.

Máskor: autópálya épül -háromszoros áron- de annak

aki a munkát elvégezte, nincs pénz a láthatáron.

 

Aki maradt, szomorú; sz?kös a megélhetés.

Hol van már gondtalan, önfeledt nevetés.

Nem véd a törvény, kisebbséggel szemben,

kifosztott országban, többségben rekedtem.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.11.07. @ 18:05 :: Cseri János
Szerző Cseri János 19 Írás
Amatőrként írok, néha rímelő sorokat. A szerelem és a mindig megújuló természet adott elsőként ihletet, jó példát: Petőfi és Arany sorai. Kétkezi emberként, mindenféle fizikai munkát végzek, szakmám szerint asztalos végzettséggel. Nekem jó ellenpólus az olvasás,-írás az elmét is megmozgatni. Ifjan elkövetett könyvem után, néhány antológiába hívták meg egy-egy versem és most személyemet, az Édentől-Északra művészeti csoportba. Elmerengek emlékeken, inspirál a jelen és a családban igyekszem megtalálni a boldogságot. Naivságom okán, sok csalódással szembesített az élet, de jó lecke volt. Megbecsülni, ami van! Erre ébreszt rá, minden fényes hajnal és gyermekeinkben meglátott csoda.