Fekete zongora üregében
érted jajdul a húr, anyám,
dallamba mártott ujjad jel,
örök üzenet az id? falán.
Megcsonkított vázlat a múlt, laza
ajkad k?be véste a tél,
utolsó órád hidegén
titkod sebzett magzatként elvetél
Áve Mariát dúdol az erd?,
mozdul a csend billenty?je.
Arcod dombjára ül a hang,
lettél Hádész néma szeret?je.
Hirtelen ellök a futam, szétszórt
ütemek közt állsz, kifosztva.
A semmi folyosójáról
torzód felköltözött a magasba.
Fekete zongora zsákmánya vagy,
fogoly lettél letakarva.
Érted szentelt virradatban
szorongok nélküled, elátkozva.
Legutóbbi módosítás: 2010.11.25. @ 17:51 :: csontos marta