Halottak napján mindig elmondom szeretteimnek – ne zárjanak sírba!
Hamvaim szétszórja majd a szél,
lelkem így könnyebben száll tova
Nem leszek börtönben már soha!
Lehull bilincsem – fáradt acél –
Foglya volt az életem, s a cél,
mit el nem ért küzdelmek sora
Hamvaim szétszórja majd a szél
Azt remélem, csillagokhoz ér,
s halálom tán nem lesz ostoba
Életem volt az – naiv, s buta
Lesz talán, ki múltamról mesél –
Hamvaim szétszórja majd a szél