Figyeltem a srácot,
csak az arcát nézve,
úszott a merengés
könny? fellegében,
örömkészültségben.
Érzékeim látták –
voltam én is gyermek;
futás, csel, gól, társak
vállon veregettek.
Máig emlegetnek.
Pattogott a labda,
készült a srác, várta
társait, s ?k jöttek
nem is nagy sokára.
Csikócsapat tánca…
Társas öröm legszebb.
Indultak a gyepnek.
Külön kis világuk
– élet az életben –
hol tölthetnék szebben!
Legutóbbi módosítás: 2010.11.20. @ 17:16 :: dudás sándor