És akkor megtorpant a pillanat.
Hátra szaltót ugrott a szív.
Akkor és ott egy világ épült fel.
Valami végtelen távolban útra kelt,
És zubogva, zsongva lüktetett a vér.
Azóta keresem (hiába) kutatom
Az elveszett pillanatot.
– Mintha meg lehetne találni azt,
Amit az id? t?lünk ellopott –
Medd? sóhaj, egy tétova vallomás,
Veszedelmes látomás, éjszakai ragyogás,
Néma, bús búcsúpillantás.
És az id??
Az bizony, kérlelhetetlen’ megy tovább.
