Hiába, tört remények már
nem oldanak béklyóm alól,
fogoly vagyok, saját valóm
ocsúdni képtelen,
haladni kell tovább, az út
nehéz, beismert bűnökért
viseld el átkaim, felelj:
talán kegyelmet ad
nekünk egyetlen, tétován
lehelt, szerelmes csók? A vágy
tüzén ma kínhalált hal ím’
az ész, ha átölelsz.
Legutóbbi módosítás: 2010.11.06. @ 20:36 :: Fecske Panna
