Oly könnyű a száraz virágpihe,
el is szállok vele a semmibe.
A súlytalan vánkos szabad,
visszahúzza egy rideg,
talpalatnyi marad.
Nem a tiéd az otthon melege,
itt csak vendég lehetsz,
ámít az almakompót
forró leve, iszok,
jeges kása lesz,
amibe léket ver egy kanálnyi
langy-meleg.
Ott csak a szőnyeg alá söpörhetsz,
te vagy a parányi porszem,
hát hajítsd ki magad.
Csöppen a csap,
egy pislantás a többi között,
több vödörbe gyűjtöd,
mit a kapa a földbe ás.
Amíg a földedet te műveled meg,
hiába zamatosak a szőlőtövek,
nem ehetsz belőlük büntetlenül;
mind a tiéd, maroknyi kenyér-karéj,
s ami marad;
morzsányi maradék.
Eltűnök innen
a végtelen erdőbe,
a holdtölte utat mutat,
de addig is kérlek,
ne keressetek!
Legutóbbi módosítás: 2010.11.21. @ 21:36 :: Horváth Nóra
