Szilágyi Imre, egykedv?en, komótosan, zsebre dugott kézzel érkezett a lakása elé. A megszokott id?ben a megszokott helyen volt. Munkavégzés után két órával. Imre tudósítóként dolgozott a helyi lapnál és miután letelt a munkaid? mindig bement a Vendégváró vendéglátó egységbe, ahol néhány sör mellett kitárgyalták néhány törzsvendéggel a napi híreket. Ma is megvitatták a legfelkavaróbb hírt, miszerint elfogták a két hónapja keresett udvarló bicikli tolvajt. Azért kapta ezt a nevet, mert ahonnan elkötött egy kerékpárt, mindig otthagyott egy szál virágot. Az egyszemélyes nyomozószerv, Alács Zoltán f?hadnagy azt gyanította, hogy randevúkra siethetett a tettes, azért volt nála minden egyes alkalommal virág. A feltevés majdnem helytálló volt. Ugyanis amikor a tettest elkapták, bevallotta, hogy a temet?be igyekezett a halott édesanyjához, csak hát útközben rátört minden egyes alkalommal a félsz, hogy lekési a kedves mamájával a randevút, mert úgy gondolta, hogy a mama, minden nap lejön reggel hat és este hét között a mennyb?l, hogy tanácsokkal lássa el az egyetlen szeretett fiát. Így hát, amikor úgy érezte, hogy késésben van, mindig elkötött egy kerékpárt és cserébe, hogy megnyugtassa a lelkiismeretét, otthagyott egy szál virágot.
Imre, miután végére ért a történetnek, szívélyesen fogadta – mint mindig -, a csapos ingyen sörét. Utána a néhány törzsvendégét, majd a Laci szomszéd három centjét, aminek általában vodka volt a neve. Ezek után percre pontosan elindult, hogy percre pontosan hazaérjen a megszokott kis világába, amit mások általában otthonnak neveznek.
Minden a megszokott rendben folyt. Imre kicsit el?red?lve, jobb kézzel a falat támasztva, ballal pedig a kódot megadva várt a megszokott búgásra, amellyel jelzett az ajtó neki, hogy Imikém szabad az út. Monoton számolás és 36 lépcs?fok után a kulcsot enyhén remeg? kézzel párosítja a zárral miközben a bajszáról a bal kézfejével próbálja letörölni a már lassan odaszáradó sörhabot. Imre, a megszokott mozdulatok rabja volt, amikor senki sem látta. Társaságban maga volt a megnyer? mosoly, az ötös találat a lottón. De amint magára maradt, a robot funkció, azaz a kényszeres parancsmozdulatok úrrá lettek rajta. Nem bánta. Igazából ? így érezte jól magát. Így volt kerek. A többi csak maszk.
Így hát a cip?lerúgás és az aktatáska a folyosó közepén hagyása is része volt a teljes kerek életének. Mint ahogy az is, hogy a szobában a villanykapcsolót mindig a homlokával kapcsolta fel. Az már viszont nem, hogy a villanykörte hangos pukkanással adta tudtára hogy befejezte földi pályafutását.
– Az isten bassza meg.
– Inkább ne, ha kérhetem. Ma már megvolt a napi adag Jimmy fiú.
Imrében megállt az üt? és hirtelenjében szóhoz is alig jutott. – Ki, ki az isten maga?
– Akit emlegetsz. Szó szerint.
Imre hunyorgott a homályban, majd kivett egy alakot a kedvenc b?rfoteljában, ahogy szétvetett lábakkal ül, miközben épp meggyújt egy cigarettát. – Menjen el kérem…
– Ne folytasd Jimmy. Tudom, hívod a zsarukat.
– Ké…kérem, menjen el.
Az alak nem mozdult, s bár nem láthatta valójában, mégis úgy érezte, hogy az illet? kineveti. Imre kezdte felhúzni magát. Nem elég, hogy kiment az az átkozott körte is, és ezzel világrenget? problémákat okozott, hanem még itt van ez az alak is és Jimmynek hívja, és még mosolyog is. De ez még semmi. Istennek képzeli magát és beleült a kedvenc b?rfoteljába. A harag, amely benne fortyogott, lassan a szájáig ért és átvette a félelem helyét.
– Húzzon ki a fotelemb?l maga szarzsák. Mert ha nem, meg fogom írni. Ha nem tudná az írás er? és hatalom.
– Én ne tudnám? Legyen világosság!
Abban a pillanatban a körte újra világítani kezdett. Imre kényszeredetten pislogott párat majd szemügyre vette a férfit. Ötvenes, ?szes, hosszú hajú, szakállas ürgének látszott, aki még ülve is majdnem akkora volt, mint Imre. Fekete kigombolt b?rkabátja alól kivillant egy „”Isten halott” – aláírás: Nietzsche” feliratú póló, ami természetesen a jelen divat szerint be volt gy?rve a hasított b?r nadrágjába, hogy kivillanthassa az övcsatján lév? „hell” feliratot.
– Ezt meg hogy csinálta.
– Semmiség Jimmy. Egy trükk a sokból.
Imre csak állt ott és érezte, hogy a haragon lassan úrrá lesz újra a félelem.
– Kicsoda maga? – suttogta.
– Már említetted a nevem. Nem is egyszer, ha a fülem nem csal.
– Isten? – szakadt ki Imre fintorgó száján a szó.
– Szó szerint Jimmy. Teljes életnagyságban – és egy lendülettel felállt és Imre el?tt teremve rámosolygott. Lehelete sör és viszki szagot árasztott.
– Mé… mért hív Jimmynek, és ha maga isten mért van ellenpropaganda pólóban, és mért hord bakancsot? Tán fázik a lába? Szerintem inkább az ördögre hasonlít. Vigye már innen a pofáját az enyémt?l. Még a végén kémiai reakcióba lépnek alkoholos leheleteink és a végén felrobbanunk.
– Nyugi Jimmy. Kezdjük az elején. Azért hívlak Jimmynek mert kedvelem Amerikát. Most is onnan jövök. Hogy milyen jó csaj ez a Mariah Carey! Azt mondta isteni voltam. De most vigyáztam. Nem lesz még egy Jézus baki. A ruházatomon meg ne lep?dj meg. Mindig is trendi voltam. De most már térjünk a tárgyra. Azért jöttem el hozzád, hogy írd meg a történetemet.
– A történetét? Na jó. Tegyük fel, hogy ön az isten vagy micsoda. Nekem úgy rémlik már megírták, és címe is van. Biblia.
– Hagyjuk azt a szart. Annak már semmi köze az én történetemhez. Ezerszer átírták már a kezdetek óta. Azaz ezerhuszonháromszor. Annyi lenne a dolgod, hogy lejegyezd, amit mesélek majd neked. Persze haladhatunk a korral, diktafont is használhatsz.
– De miért én?
– Azért mert téged dobott ki a gép. Na jó, hagyjuk a viccet. Azért te, mert ha jól tudom, és jól tudom, te hittél bennem egykor. Azért is akartad elvégezni a teológia szakot, amit megvallom, nem sokra tartok. Téged meg igen, mivel feladva elveidet, kiálltál egy nem egyházi ember mellett az egyházzal szemben. Dicséretes.
– Rég volt.
– A te id?mértékedhez képest valóban rég. Nekem úgy t?nik, mintha most lett volna. Na kezdjünk hozzá.
Folyt. köv.
Legutóbbi módosítás: 2010.11.19. @ 12:33 :: Jagos István Róbert
