Tekereg, mint felleg,
aztán szoknyádon ül,
f?z, szeme lobbanó t?z,
aztán szoknyádon ül,
f?z, szeme lobbanó t?z,
véd? várfal, bástya,
lobogó fáklya,
izzó er?,
kerget?, gerjeszt?,
karja óv – erny?.
Tombol, rombol, épít,
szépít tettén, szaván…
hátán mindig a kabát.
Utasít, esdekl?n kér is,
tenyere simogat, békít,
szelleme szédít, pezsdít.
Eszedet elveszi, megf?z,
lelkedet veszejti,
testedet megejti,
megöl, éleszt, legy?z,
hatalmába kerít,
s mint szilaj hullám leterít.
Néha áll sután,
felel kurtán, vagy hümmög,
halkan dünnyög,
körülötted sündörög,
s némán figyel.
Kikel magából a rossz vacsorától,
de mégis ott van, ha kell,
hogy ne légy hoppon.
Forrón csókol, bókol,
hódít, bódít, mint óbor,
tested beléborzong.
Tekereg, mint felleg,
aztán szoknyádon ül,
f?z, szeme lobbanó t?z,
rakoncátlan huncut kobold,
majd morog, id?nként horkol….
párod; ad álmot, biztonságot,
meleg otthont.
Legutóbbi módosítás: 2010.11.25. @ 08:53 :: Jampa drolma