Sötét éjszakában, mikor a hold már fent van az égen, szeretnék veled lenni a csillagok ölében.
Szeretem ajkad érezni ajkamon,
s élvezni, amint hajad simogatja arcom.
Szívem most tündérekkel táncol, s lassan teljes lesz a mámor.
A rossz dolgot is jónak látom benned,
HISZ MINDEN TÖKÉLETES, MIKOR AZ EMBER SZERELMES!
B?röd bársonyos tapintása olyan édes,
szemeid szép pillantása oly fényes.
Biztonságot nyújtva szorosan bújok hozzád,
s szíved csilingel? hangját hallgatom órákon át.
Mikor halk szuszogásodat meghallom, tudom, hogy jól vagy, ezért nyugodtan elalszom.
De csak ekkor ébredek fel igazán, s merengve jövök rá, hogy:
ez egy csodás álom volt csupán!
Kedves Renáta, várom a következ?ket.
Ez még mindig nagyon – csak – közhelyes.
Kissé szálkásabban, kívülre kerül?sen kéne nekirugaszkodni;
vagy totál idill-paródiát rettyinteni, de istenigazából.
Kézcsók:
Petz Gyuri
Legutóbbi módosítás: 2010.11.04. @ 13:38 :: kajtar renáta