Ciklusom zárszava. A megvilágosodás, az ütyülü-pütyülü provincionalizmussal, e magyar néplélektani sajátossággal való szakítás költeménye, mely után visszatérni szándékszom oda, ahonnan vétettem: a blaszfémia-romlottság, valamint gyermeki játék-életigenl? vidámság által meghatározott irodalmi térbe.
?, a politizáló költ?,
Aki a mának adja magát,
S a csalfa szélbe szórja szavát…
Verse aggul, gyermeke föln?,
Amíg a sánc mögül csak l?, l?.
Nem ékszer, konfekciókabát,
?, a politizáló költ?,
Kit sutba dob az emberölt?.
Mint képeslap a hegyek havát
Csak úgy, úgy ?rzik meg a hevét
A jobb korokban, hol gyönyör n?:
– ?, egy politizáló költ?…
