Mindig megtalálsz, hiába bújok el. Őszintén kerüllek, és te szembe jössz velem. Mindegy merre járok, te mindig előnyben…, a hátam mögött is te mész előttem. Ismered a szavakat, melyektől virágok nyílnak bennem, kihasználod a csendjeimet és, ha minden rendben, te pontosan tudod, hogy mit kell tenned…
Összekócolod bennem az ereket, hívő sejtjeimből nevelsz eretnekeket, hogy már mindig csak neked higgyenek. Magadhoz édesgeted a titkaimat, őket, akik már jobban bíznak benned, mint bennem és otthonukká úgy választanak, hogy én már nem mondhatnám el, amit tudok, senki másnak. Apának becéznek téged és, ha bármit teszek, hozzád szaladnak, mint a gyerekek. Saját magamnak öltenek nyelvet. Csak a mostohájuk vagy, de nagyon szeretnek. Téged szolgál a szél is. Elbújok, de te eljössz az illatomért. Árnyékká válsz, utcakő leszel, mindig az vagy, ami mellettem hever.
Hajamba hullott levéldarab vagy, te vagy az ősz is és a madarak mind, melyek itt maradtak. Ha meztelenre vetkezem sem szabadulok tőled, úgy adsz magadból a nőnek, hogy az elfelejti, mi az élet. Veled percek hátán repülnek az évek és, ha nem lennél, megállna minden, őrület szeretni ezen a szinten. Bekopogsz este, itt maradsz éjjel, csordultig töltöd a szívemet reménnyel, majd odébb állsz picit, de sosem mész messze, még mindig működik bennem az a neved viselte… Eretnek-nevelde.
Legutóbbi módosítás: 2010.11.17. @ 10:51 :: Kőmüves Klára
